Szkítia - Fohász

Fölséges Istenünk, tisztelettel kérünk,
Oltalmazd sokáig, jó szittya-hun népünk.
Ez a nép a múltját őrzi, óvja, védi,
Származása szerint rendkívüli s régi.

Büszke szemmel nézzük Nimrud király fényét,
Az égen győzi le örök ellenségét.
Csodaszarvasunknak követjük futását,
Hunort s Magyart hívó égi vágtatását.

Atilla kardjáról csodákat mesélünk,
Ha e kard kezünkben, senkitől se félünk.
Csaba ifjú király meghajlunk előtted,
Fényes csillagösvényt az égre te szőtted.

Esztergomi falra festett oroszlánok,
Mint apáink régen törjük szét a láncot.
Figyeljük a Turul madár érkezését,
A Tudás népének újjászületését.

Szeretett hazánkat körbeveszi Kárpát,
Ide tértek vissza Álmos s fia Árpád.
Áhítjuk óvó Szent Magyar Koronánkat,
Ha ősfényben ragyog, ránk senki sem támad.

Örök Magyarország sosem maradsz árva,
Mindig szívünkben élsz szeretetbe zárva,
Aranyat szór a Nap atyáink földjére,
Világít, erőt ád népünk örömére.

Mindannyian vagyunk fiai a Napnak,
Kik vélünk tartanak magyar erőt kapnak.
Ilyen csodás erő nincs több a világon,
Magyarok Istene ne hagyd hűlni lángom!

Refr:
Pilis rejtekéből szóljatok regősök,
Jöjjetek közelébb régi ismerősök,
Pálos lelketekkel, mely tiszta és áldott,
Mentsük meg együtt e szép Magyarországot!