Tűzmadár - Elveszett nemzedék

Az emberek álarc mögött élnek
Hiszik, ők a világ, mégis félnek
Bezárt világukban nincs előttük cél,
Eltemették rég a tüzes ősi vért

Nehéz, és sötétből lesnek rád
Még élsz, de a legvégén ott várunk majd rád!
Várunk rád!

Emlékek tűnnek át a szürke múlt ködén
Hívnak, s széttépik a hazugság leplét
Kitörsz a falak mögül, hited egyre űz
Nem hunyt ki benned, még mindig lobog a tűz

Nehéz és sokan lesnek rád
Még élsz, de a legvégén ott várunk majd rád!
Várunk rád!

Villámfényes éjszakán álmodtál
A lelkünk tovaszáll
Szállj fel hát!

Ha a holdfény hófehér, szíved harcra kér
Legyen kék az ég hív egy elveszett nemzedék
A holdfény hófehér, ez egy álom-színű fény
Tenger-kék az ég, hív egy elveszett nemzedék!

Elátkoztak minket, szenvedtünk sokat
Tépjük le kezünkről a rozsdás láncokat!
Vérrel festett törvény soha nem változhat!
Nem adjuk fel, megőrizzük álmainkat

Nehéz, és sötétből lesnek rád!
Még élsz, de a legvégén ott várunk majd rád!
Várunk rád!

Villámfényes éjszakán álmodtál
A lelkünk tovaszáll
Szállj fel hát!

Ha a holdfény hófehér, szíved harcra kér
Legyen kék az ég, hív egy elveszett nemzedék!
A holdfény hófehér, ez egy álom-színű fény
Tenger-kék az ég, hív egy elveszett nemzedék!