Dinnyés József - Nemzetmentők

Mi lesz a megállított idő zászlóvivőivel,
A parancsolókkal, az engedelmesekkel,
Az elveket diktálókkal, a felolvasókkal,
Első sorban ülő kiváltságosokkal?
Majd jönnek az új agyafúrtak,
Nemzetmentő izmusok pásztorai,
Vigyáznak és felügyelnek.

Mi lesz a jólértesültek fensőbbségével,
A hatalmasok szószék-nélküliségével,
A törvényesen fosztogató osztogatókkal,
A teljesítmények megszállottaival?

Mi lesz az élre állított félrevezetettel,
A dísztribünt díszítő művészekkel,
Az elhivatott, fel-nem-kért tudatlanokkal,
A neked, nekem mindent a földön elosztókkal?

Mi lesz a suttogóktól lejáratott besúgottal,
A pártfegyelemmel megalázottal,
A végrehajtottal és a megfélemlítettel,
A sarokba szorított felemelkedettel?

Mi lesz a mámorral lefüggönyözött tehetetlennel,
A hitüktől eltérített istentelenekkel
A lánglelkűek összekormozott szívével,
A megsárgult, régen megírt költeménnyel?

Mi lesz a látszatdallal lázadást ordítókkal,
A sorok közé írt, meg nem értett gondolattal,
A külsőséggel feldíszített forradalmárral,
A gondolatrendőrség alkalmazottaival?

Mi lesz a szabadság és szeretet mértékegysége,
A becsületben bízó reménnyel,
A kultúrával, ebben a tönkretett hazában,
A felszabadult, boldog közép-Európában?