Animal Cannibals - Hazafelé az út veszélyes

"Jajj, de nagyon be vagyok én állítva..."

1. Hazafelé az út veszélyes,
Mozog a talaj és vár az édes
Feleségem sodrófával.
De mit törődik férje sorsával?
Hopp, egy bucka, meg egy hang:
Nini, egy oszlop! Baing!
Semmi baj, még egyben vagyok,
Hükk, egy kicsit részeg vagyok,
De a kedvem jó, és ez a lényeg,
Mert a józanság is tiszta méreg.
Előttem táblák, csíkosak és nagyok,
Mögöttük egy gödör, én meg belehuppanok.
Nyirkos, mély, és még pia sincs?
Pedig emberi körökben az drága kincs!
Ráülök egy homokhalomra,
És rágyújtok a kedvenc dalomra:

R. ||: Lá-lá-lé, lálálálálé,
Veszélyes az út - hukk! - hazafelé. :||

2. Unalmas itt dalolászni,
Jó lenne most már innen kimászni!
Ugrok egy nagyot máris, hopp!
A gödörből végre kint vagyok.
És a talaj egyre jobban mozgott alattam,
De szerencsére állva maradtam,
Mikor jöttek a rendőrök, és rám néztek:
- Megállítsuk? - Hagyd, csak egy részeg!
Hú, ez mázli, kész szerencse,
Mert borosüveg lapult a bal zsembembe',
És nem látták meg, úgyhogy kortyolok belőle.
Még jobb a kedvem, szteppelek egyet,
Egy-két-há-és...
Leesett a karomról a karóra,
Mikor rágyújtottam kedvenc dalomra.

R.

3. Kié ez az ajtó, eltévedtem volna?
Olyan, mintha a feleségem szólna. (Tehénbőgés)
Hangokat hallok, de nem értem,
Hegyezem a fülem, és hajlik a térdem.
Beesek egy ajtón, és rám szólnak:
- Tessék vigyázni, az ajtók záródnak!
Jézusmária! Hova kerültem?
A metróban vagyok, és egy székre ültem,
De jött felém egy nő, és vagy öten volt,
- Jegyeket, bérleteket! - így szólt.
Elkezdtem futni, a nő is szaladt,
De sajnos az ajtó csukva maradt.
Nagyot koppant megint a fejem,
Csillagokat láttam, és megjelent a nejem. (Tehénbőgés)
Kaptam egy pár pofont,
És rajtam röhögtek. (Röhögés)
Mindenkinek felfordult a gyomra,
Mert rákezdtem a kedvenc dalomra.

R.