Pere János - Szívem, ne félj

Szívem ne félj,ha lassan közelít a tél.
Az élet álom és majd egyszerúgy is véget ér.
Szép volt a nyár,de róla lemondani kár.
Hisz annyi szépség vár míg életünk során.
Száz nyár mint gyertya könnyen lobban el.
Én fák tövén már őszi lomb hever.Mért vár?Jöjj hát!
Hát járjunk táncot amíg lehet míg az ember élni tudja az életet.
Félre bú és félre bánat,csókot lopni kell a lánynak minden este mindahánynak amíg szeret.
A jó bor sokszor fejünkbe száll,néha még a két szemünk is keresztbe áll.
Réka járja szél a nóta zeng a csárdás hajnal óta szívünkből ott a rózsa ahogy dukál.
/:Fenn az égen még a hold is visszainteget,lent a házak ablakában csókot intenek.
Pezsdül még a vér szivünkben,huncut végű két szemünkben s higgyük el,hogy életünkben csak jó jöhet.:/
Jöjj hát és el ne menjél csókos ifjúság.
Míg lenn a fényben nyílik száz virág.
Jöjj hát és végy karodba szép szerelmesem.
Őrizd az álmom,hogy mindig így legyen.
Így lesz ebből boldogság egyszer tán majd házasság.
Minden jó,ha jó a vége estelente kéz a kézben higgyük el,hogy szebb a nagyvilág.
Hát járjunk táncot amíg lehet míg az ember élni tudja az életet.
Félre bú és félre bánat,csókot lopni kell a lánynak minden este mindahánynak amíg szeret.
A jó bor sokszor fejünkbe száll,hajnal óta míg a szívünk egy ütemre jár.