Mayberian Sanskülotts - Utoljára

Felkelni, és megérezni
Az éjszaka szagát,
Félelemmel kiszínezni
A vaksötét szobát.
Behúzodni a fal felé,
Hogy sohase kapjon el,
Az arcod helyett az arcát látni
Utoljára,utoljára.

Félek,félek,
Hogy elveszítelek,
Reszketeg reszketek,
Pedig még meg se leltelek.

Hallom, ahogy lélegzik,
Látom, a szeme ragyog,
Tudom, hogy e pillanatban
Túlságosan egyedül vagyok.
Közelebb lép,a lelkem elhalkul,
A torkom elszorul,
Hozzám hajol, homlokon csókol,
Őt láttam hát utoljára.

Félek,félek,
Hogy elveszítelek,
Reszketeg reszketek,
Pedig még meg se leltelek.
Félek, félek,
Hogy elveszítelek,
Reszketeg reszketek,
Pedig még meg se leltelek.

Üres a lelkem, kiüresedtem,
Csak rád gondolok én.
Megmenthetnél, miért nem vagy itt,
Miért nem vagy az enyém?
Fekszem az ágyon, halott vagyok,
Őt láttam hát utoljára.
Homlokon csókol, őt láttam,
De rád gondoltam utoljára.

Félek, hogy azt hiszed,
Hogy nem én vagyok,
Reszketeg nem reszketek,
Mert halott vagyok.
Félek, félek,
Hogy nem találsz majd rám,
Nem találsz rám, nem kereslek,
Halott vagyok utoljára.
Halott vagyok utoljára,
Rád gondoltam utoljára.