Szikora Róbert - Égből szökött angyalkám

Mondta a bolond ember, hogy: Hiszek, ha látom majd,
Én meg mondtam, hogy: Láttam, mert hittem az angyalokban.
Súgta: Rögös utad látom én, szárnyaimmal óvlak, ne félj,
Csak az ég felé nézz!

Gyere, angyalom,és mondd, hogy szeretsz,
Ha nem, repülsz, mehetsz!
Bontsd ki tollaid, és nyújtsd felém a két kezed,
Álruhában angyal volt, az árulás az nékem szólt.

Én egy vándormadár, Ő meg égből szökött angyallány,
Ó, mi ketten egy furcsa pár,
Ez egy igazi szivárvány.

Ó, Én egy vándormadár, én csak Neked mondom ma már,
A szívemből úgy igazán, hogy Te vagy az angyalkám,
Földre szökött angyallány.

Fordulj vissza a mennybe, vagy maradj, örökre maradj!
Nem volt más, csak egy földi kaland, egy szép kaland.
Égtelenül begerjedt, de a szerelem minden felett.

Én egy vándormadár, Ő meg égből szökött angyallány,
Ki a mennyből a földre szállt, mert egy emberi csókra várt,
Édes kis angyalkám.

Ó, Én egy vándormadár, én csak Neked mondom ma már,
A szívemből úgy igazán, hogy Te vagy az angyalkám,
Földre szökött angyallány.

Szerelem szárnyain szállt, szerelem útjain járt,
Az én szökevény angyalkám.
Szerelem szárnyain szállt, szerelem útjain járt,
Az én szökevény angyalkám.

Szerelem szárnyain szállt, szerelem útjain járt,
Az én kicsi kis angyalkám.
Szerelem szárnyain szállt, szerelem útjain járt,
Az én szökevény angyalkám.