Gitano - A Szerelem rabszolgája

Mikor megláttalak még csillagfény voltál.
Megfakult színek közé új mintát hoztál.
Szédülten álltam,csak egy szóra várva,néztem,hogy mozdul a szád.
Cseppekben ért el,minden hangod a széllel .Bőrünkről pergett le a tűzforró éjjel.
Nem vettem észre a bilincset a vágyban,ami kettőnket összezárt.
Hát szeress,mindig csak szeress,újat ne keress ,mert míg élek én...
A szerelmed rabszolgája lettem,a sorsom még a lábaid előtt hever.
Nincsen bennem tudom semmi mi ellenállna,ha nem kellek majd messzire fúj el a szél.
De a hangodat már mindenhonnan hallom,a lépteid is bennem hallnak majd el.
Ha nem is kellek,várok majd a szóra.
Rajtam a bilincs...és nálad a kulcsa....
Nálad a kulcsa....
Évek teltek el és én árnyékká váltam.
Ebben a nagyvilágban sok felé jártam.
Volt néhány szép lány,aki gyertyákat gyújtott,de csillagfényed mellett mind csak hunyorgott.
Hát szeress,mindig csak szeress,már újat ne keress,míg élek én.
A szerelmed rabszolgája lettem,a sorsom még a lábaid előtt hever.
Nincsen bennem tudom semmi mi ellenállna,ha nem kellek majd messzire fúj el a szél.
De a hangodat már mindenhonnan hallom,a lépteid is bennem halnak majd el.
Ha nem is kellek várok majd a szóra.
Rajtam a bilincs...és nálad a kulcsa.
És nálad a kulcsa....
És nálad a kulcsa...