Hooligans - Seholország

Van egy város az álmok szélén,
ahol nincs soha tél, sem nyár,
Seholország, beleszoktunk már.

Kifakítja a lélek fényét
Monoton, üres évekkel.
Ez nem az élet!
Gyere, fussunk el!

Amíg a képzelet még hajt,
amíg a holnap bennem él,
Nekem a pillanat lett már a cél.

Belehalni vagy boldog lenni,
veled élni meg jót és bajt,
hegy nélkül is csúcsig menni,
Ez a vágy, ami ébren tart.

Belehalni vagy boldog lenni,
amíg enged a túlsó part,
pár jó napot kölcsön venni
Ez a vágy, ami ébren tart.

Ez a város egy hűtlen város,
becsapott és megcsalt már,
Sokat ígér, de csak bánat vár.

Menetelnek a húzós évek,
Kialudt velük minden láng.
Minek jöttünk?
Sose vártak ránk.

Amíg a képzelet még hajt,
amíg a holnap bennem él,
Nekem a pillanat lett már a cél.

Belehalni vagy boldog lenni,
veled élni meg jót és bajt,
hegy nélkül is csúcsig menni,
Ez a vágy, ami ébren tart.

Belehalni vagy boldog lenni,
amíg enged a túlsó part,
pár jó napot kölcsön venni
Ez a vágy, ami ébren tart.

Épp múlik az Éden!
Gyere, éljük együtt túl!
Álmodj velem ébren,
míg a fél világ széthull!

Épp múlik az Éden!
Veled már a rossz sem bánt,
Álmodj velem ébren,
míg az élet ébred ránk!

Belehalni vagy boldog lenni,
veled élni meg jót és bajt,
hegy nélkül is csúcsig menni,
Ez a vágy, ami ébren tart.

Belehalni vagy boldog lenni,
amíg enged a túlsó part,
pár jó napot kölcsön venni
Ez a vágy, ami ébren tart. (x2)