Kézi Chopin - Az utolsó magyar Playboy 1.

Várom a nőt az Alfa mozi előtt
És azt kívánom, hogy lenne délelőtt
Miért kell itt lennem ha annyira fáj
Mikor kilép az ajtón száz szamuráj
Keletlen keleti eurotapló
A rendész kezében a határidőnapló
A legeslegutolsó limitnél tart
A pohárszedő a Dögmadárban a lampionról vakargatja a szart

És minden délután a presszóban ül és az
asztalnál a lapokat osztja
Nem tudta megbocsátani az anyjának az hogy a világra hozta
Anti-ödipusz komplexus, zátonyra futott élet
A felespohárba suttogja: "Sprottárs, cserét kérek!"
Az utolsó magyar playboy lett ez a Bérkocsis utcai mágus
Igaz ma már a Times Square-en profi szexmániákus
A mester a lánya és a tanítványa
Befűtötték egy fülledt éjszakára

Hát keverj egy koktélt öreg haver
Mert ezt a cirkuszt nem felejtem el
Tudom, hogy neked nem volt fontos
Mégis beverted a nőmnek a lompost
'68 sosem hozott lázba
De berontok egy nyilvánosházba
A hatvankilenctől még beindulok
Sose tudd meg azt, amit én tudok

Persze a horgot bekapta máris
Egy vidékről jött öreg "továris"
Nem számít, hogy kaméleon
De azt se tudja, melyik oldalon
Álljon vagy üljön és nem kevés
Ha néha még rájön egy kis merevedés
Az egész iroda úszik a fröccsben
A titkárnő röhögőgörcsben
Megzenésíti a személyi számát
A főnökére gyűjti a nyálát
De nem a köpéshez csak a nyaláshoz
Hűséges marad önmagához

A legtöbb, amit elérhetett a pályán
Hogy néha egészen másra gondol, mint
ami kigördül a száján

És a jégszekrényből mint valami horgász
Kihalássza a lecsókolbászt
És beszalad vele a toalettre
De rájön arra, hogy a felét megette
A fene megette most már mindegy
Az utcán találja magát
Egy csinosnak mondott szárnyas ártány
A vállán lobog a kabát
A buszmegállóban tömegiszony
De kialakulhat még valami viszony
Ami csak az álmában létezett
És a piros hetes, ez a multi-ulti
végre végre megérkezett