Udvaros Dorottya - Aki úgy tudott bejönni

Amint bejött az ajtón
Valami rossz lakásban
Egy mozdulatra láttam
Hogy aki épp most itt az ajtón belép,
Más, mint a többi sok.

Meg is kérdeztem mástól,
Ki az, ki az ott távol,
Ki most bejött az ajtón,
Az ott, ki fehér ingben épp leült,
És nem néz vissza rám.

"Csak Őt ne Őt ne!
Fordulj el tőle,
Ha tovább nézed,
Ő lesz a véged,

-Megjósolom-"

Óvtak s én megrémültem,
el is mentem rémülten,
két év telt el azóta,
nem is hallottam hírét és nevét.

Pedig úgy tudott bejönni!

Aztán egy új lakásban,
Már semmire se vártam,
Mikor megint az ajtót,
Felrántja ugyanaz a mozdulat,
Ami épp kell nekem.

Úgy tud belépni, akár egy Isten
Kiben nem hittek,
Kiben nem hittek,
Mégis bejött.

"Csak őt ne őt ne!
Fordulj el tőle,
Ha tovább nézed,
ő lesz a véged,

-Megjósolom-"

Aztán eltelt még négy év
S én, nem mintha hogyha félnék,
De már sohase vártam,
Nem is hat rám már, semmi mozdulat.

Így alakult

Élek egy rossz lakásban,
Tán ez, amire vártam,
Bárki jöhet be ajtón,
Fejem én lehajtom és távozom.

Így alakult

Ref x4:
Lakást lakásra,
Hiába járva,
Már-már felejtve,
Hogyan is jött be,
Aki tudott.