Karst - Fajkísérlet (Prelude to Halomra)

"A magasabb rendű faj csak az egyformaságot ismeri. Helyreállítjuk tehát a rendet!
Boldogság! Boldogság! Megváltás az embernek, megváltás nekünk!
Boldogság! Öröm! Éljen az egység, az egység!"

Sok telet megéltem már
Hogy széles e világnak minden
Viszályságát
Testvériknek vérszomját értsem

Kevésszer virított az orgona
Hogy eme sárgolyónak összes
Visszásságát
S balul fordításit népeinek jóvátehessem

Észnek olyan forgása kell
Írul a mostoha időkre
Mely egy tőről fakad

Emberek szándéka egymáshoz simul
Nagy szintézis célom, nem tagadom
A legnagyobb egységben majd
Dicső nemünk egy irányba halad

Parányi gyógyír kell, mely sejtként működik
Mikronnyi szerkezet őrzi majd a rejtjelet
Nem lesz titok többé, ajándékul ezt adom
Fejébe férkőzik fiatalnak-öregnek

"Sajnálom, de számunkra mindig a végeredmény a fontos. A világűr nyugalma.
Az egyes egyének egyáltalán nem érdekelnek minket.
Ezt maguk nem értik. Csak úgy érünk célt, ha határozottak vagyunk.
Rájöttünk, hogy a fegyverekkel gyorsabban érjük el céljainkat.
Ma már olyan fegyvert gyártunk, amilyet csak akarunk. A hatalmunk végtelen."

Bábel újjáépül, Isten átkát a tudomány fordítja meg
Mit évezredek verítékével, egymástól elszakajtva alkottunk-ápoltunk
Törlődnek a sok korcs nyelvek, világállam születik romjain