ZUP - Morzsák

Tél szele közelít,
álmosan didereg a szám.
Az ablakból nézem
a rohanó villamosok vonalát.

Úgy várom, hogy hazaérj,
megterítek az estebédhez.
Finoman szórom rá a sót,
majd rájövök, hogy minden hiába volt.

Félig üres az,
majd csak tele lesz
Ó, az asztalról lehulló morzsákat
összeszedegetem.
Abból kenyeret gyúrok, elteszem,
holnap is élni kell,
bizony élni kell, figyelj!
Félig üres az, majd csak tele lesz!

Most is izzik a csend,
új utakat fest ez az éj.
A kalapod a szögre akasztom,
az ágy meleg - oda húz a szív.

Ha fáradtan eldőlsz, csak puhára érkezz,
ha megvetett ágy nincs, akkor rengeteg fű kell,
van a réten, csak letépni ne volna bűn,
biztos védett, de nem! Ez nem az a hely!

Félig üres az,
majd csak tele lesz
Ó, az asztalról lehulló morzsákat
összeszedegetem.
Abból kenyeret gyúrok, elteszem,
holnap is élni kell,
bizony élni kell, figyelj!
Félig üres az, majd csak tele lesz!

ÓÓ,
Félig üres az, majd csak tele lesz!
ÓÓÓÓ, ÓÓÓÓ,
Nem vagyok álmos, de holnap is élni kell!
ÓÓ,
Félig üres az, majd csak tele lesz!
Félig üres az, majd csak tele lesz!
Félig üres az, majd csak tele lesz!

Félig üres az,
majd csak tele lesz
Ó, az asztalról lehulló morzsákat
összeszedegetem.
Abból kenyeret gyúrok, elteszem,
holnap is élni kell,
bizony élni kell, figyelj!
ÓÓ, Félig üres az, majd csak tele lesz!

ÓÓÓÓÓ