Karády Katalin - Ne kérdezd ki voltam

Hagyjuk a múltat, oly mindegy, barátom.
Hazudjak meséket egy furcsa leányról?
Minek az? Nem igaz? Ma a tiéd vagyok!

Ma még szeretlek, a mámort kívánom,
De holnap ha elhagysz, egy cseppet se bánom.
Hazudjak? Minek az? Ma a tiéd vagyok!

Én nem kívánok többé nagy regényt,
Csak könnyen elszaladó percet.
Így töltök el már minden éjszakát,
Ide jutottam, nincs tovább.

Ne kérdezd, ki voltam,
A csókodat én akartam.
Ha majd egyszer megsokalltad,
Azt mondod: agyő.

Egy könnyet se ejtek,
Ó én könnyen elfelejtlek.
És tán azt se kérdezem meg:
Ne is mondd meg, hogy miért.

Úgy szoktattak a férfiak, kaland nem tart sokáig.
Úgy szoktattak a férfiak, holnapra jön a másik...

Ne kérdezd, ki voltam,
A sorsomat én akartam.
S ha majd egyszer megsokalltam,
Azt mondom: agyő.

Sokszor halottam szeretlek örökké,
Nagy szavak, de játék én nem hiszek többé!
Minek az? Nem igaz? Ma a tiéd vagyok.

Múlnak az évek, elhamvad a csók is.
Elmúlnak az órák a rosszak, a jók is.
Mi marad? Mi marad? Ma a tiéd vagyok

Én nem kívánok többé túl sokat,
Csak néhány odadobott percet.
Így töltök el most minden éjszakát.
Nekem már mindegy, nincs tovább.

Ne kérdezd, ki voltam,
A csókodat én akartam.
S ha majd egyszer megsokalltad,
Azt mondod: agyő!

Egy könnyet se ejtek,
Ó én könnyen elfelejtlek.
És tán azt se kérdezem meg:
Ne is mondd meg, hogy miért.

Úgy szoktattak a férfiak, kaland nem tart sokáig.
Úgy szoktattak a férfiak, holnapra itt a másik...

Ne kérdezd, ki voltam,
A sorsomat én akartam.
S ha majd egyszer megsokalltam,
Azt mondom: agyő.