Verőköltő - Inhalálj!

inhalálj mélyen
inhalálj mélyen magadba, míg más leszel,
míg bele nem szárad a nemtörődöm nyugalomba

inhalállak, míg más leszel,
míg végül magadon kívül kell keresnem téged
nekem az leszel, aki voltál,
a te életedről szól ez a zsoltár

az oltár hozzád megmarad.
rögzíti a szólamaid.
el kell most zárnom magam elől,
de a dobozra írom a neved,

hogy elfelejtsek mindent, amit nem lehet
mikor boldogságba fullad
kitenyészik benned a rád hagyott

az öregséged nekem nem kell
úgysem lehet megtartani, ahogyan én tudom
megtagadni mindent, azt a keveset is, amit kaptam
nyomom kifelé a világból a nyomom

fészket rak bennem, azt mondtad
ez az örökség
kiabálsz ki az életedből: segítség

hozzám segítettél,
hozzád segítettem
az lettél, aki voltam,
az voltál, aki lettem

meg sem születtek még az álmaid,
amikor a vonatra feltettek
már a gyermekkorod hajnalán
megmondták: eltemetnek

hogy felejts már el mindent, amit nem lehet
mikor boldogságba fullad
kitenyészik benned a rád hagyott

az öregséged nekem nem kell
úgysem lehet megtartani, ahogyan én tudom
megtagadni mindent, azt a keveset is, amit kaptam
nyomom kifelé a világból a nyomom

de így volt jó, mert más ilyen nem létezik,
azt hittem, hogy elveszett, de végül is csak a helyén nem néztem
az életben még egy ilyen lenne, nem hinném, hogy már
a valóságban élek
sosem tudtam, de ne nekem válaszolj, mert asszem nem én kérdeztem