trAnzKaPHka - vattafák

VATTAFÁK

(1)

Nyelved hegyén puha bazdmeg: Űllői-úti whattafuck!?
Húzz le még egy bőrt magadról ma is, mint a kaptafák.
Mert minden reggel másnál zuhanyzol évek óta.
Nem léphetsz kétszer ugyanabba a lefolyóba.

Totál lesokkolódsz a sok primitív poszttól.
A torkodban gombócból már egy is sok volt.
Süt rólad, hogy csalódtál, játszod itt az ostobát,
De ha minden nap ajándék... lófasz, ki nézi a fogsorát?

A tiéd alatt idő ropog, mint egy régi hangfelvétel,
Pofán röhög a sorsod, mint a Haumann Péter.
Azon tűnödsz, hogyan tovább, de csak néhány kopár foltot
Látsz: a jövőd sötét, mint a dohányboltok.

Vattafák, vattafák...

(2)

Mert Fortuna beintett, te meg azt hitted, hogy szolmizált.
Az élet, mint egy prózavers: nem attól jó, hogy sorkizárt.
Ez itt a tiéd, valami kurva gagyi címmel,
És minden hívószóra csak a "lófaszt" rímel.

Naponta zaklat a Főgáz meg a Telenor,
A nődet lassan gyakrabban bassza meg az ellenőr,
Mint te, mert ez a gyakorlat, de ne húzd föl magad, nem elvi
Kérdés, hogy végén még neked kell lenyelni.

A családi vagyonból csak egy gatyamadzag marad,
Ami ahhoz is túl rövid, hogy fölakaszd rá magad.
Csak bőgsz, és mint egy hagyma héját, hámozod az énedet,
De semmi sincs a mélyén, csak újabb üres rétegek.