Virrasztók - A félhold árnyékában

Mikor ideküldött hajóján a fényes homlokú szultán,
Rabnőjét nekem adta, elhozhatom.
Cseresznyeszínű ajkát, rózsaszirom-puha arcát
Csak én érinthetem, csak én láthatom.

Uraként ismer el, lábam előtt hever
Hódol nekem Pecevi vilajet
De hiába, ha ő, a gyönyörű rabnő
Szolgál engem, de nem szeret

Elfogtam az imént egy illatos levelét,
Benne szerelmes üzenetét
A címzett magyar úr, egy keresztény gyaur,
Ki éppen reá vetette szemét

Uram, beglerbég, hozzád fűz hűség
Életed már az enyém, elveszem, ha vétenél

Gúzsba köt a hit, mikor a szerelem ébred
Allah lát, előle nem bújsz
Bűnt követek el, hogyha érintésem kéred
Allah hallja, bármit is súgsz
Tiltja a Korán, és én nem lehetek véled
Allah érti, mi benned lapul
Életemet adnám, csak szeresselek téged
Allah int, s a fej porba hull.

Kileste egy janicsár, a hitetlen mit csinál:
Rabnőm arcán nyugtatta tenyerét.
De megbűnhődik ezért, vágjátok le kezét,
Az asszony pedig veszítse el fejét!

Uram, beglerbég, hozzád fűz hűség
Életed már az enyém, elveszem, ha vétenél

Gúzsba köt a hit, mikor a szerelem ébred
Allah lát, előle nem bújsz
Bűnt követek el, hogyha az érintésem kéred
Allah hallja, bármit is súgsz
Tiltja a Korán, és én nem lehetek véled
Allah érti, mi benned lapul
Életemet adnám, hogy szeresselek téged
Allah int, s a fej porba hull.