Xantus Barbara - Megszelidíthetnél

Te vagy a tiszta hó, én nem vagyok elég jó;
Veled egy angyal, és velem egy ördög is összehozható.
Te vagy a tiszta kép, túl, túl szép.
Valami hajszol, valami bennem, valami mindig ég.

Szemeden látom fáj, hogy szétmarlak már.
Valahogy én is lehetek jobb tán megtaníthatnál.
Amikor elmentél, fagyos tél volt, tél
Vörösre sírtam a szemeim, mikor nem néztél.

Tombol, süvít a szél;
Tudod, félek talán mellém fekhetnél.
Lassan tűnik a tél;
Még ma éjjel megszelidíthetnél.
Suttog, nevet a szél,
Csak arra kér, hogy végleg megbocsáss.
Szívem a szívedhez ér;
Gyönyörű álmot kell, hogy láss.
Soha többé nincs senki más;
Nincs helyetted többé más.

Te víz vagy én a tűz, te mérleg, én meg szűz.
Ami volt, ami lesz, ami jó, ami rossz mégis összefűz.
Te vagy a fényes hold, én szégyenfolt.
Így is a legszebb szerelem lesz, ami köztünk volt.

Te vagy az áldott reggel, engem a sötétség elnyel;
Neked adom az álmaim, olyan szépek, vedd el.
Szép, szép, szép, szép, olyan szép az üdvösség;
Hazudik az, aki azt mondja, hogy az élet játék.
Tombol, süvít a szél;
Tudod, félek talán mellém fekhetnél.
Lassan tűnik a tél;
Még ma éjjel megszelidíthetnél.
Suttog, nevet a szél,
Csak arra kér, hogy végleg megbocsáss.
Szívem a szívedhez ér;
Gyönyörű álmot kell, hogy láss.
Soha többé nincs senki más;
Nincs helyetted többé más.