Bokor János - Kék a búzavirág - Szép a babám fekete szeme - Nádfedeles kis házikóm

Kék a búzavirág, kék az egész világ mikor a szemedbe nézek,
Égő piros a szád, égő lesz az orcád mikor a kezedhez érek,
Hogyha ölelem karcsú derekadat, mindig azt hiszem, csak úgy álmodtalak,
Kék a búzavirág, kék az egész világ, mikor a szemedbe nézek.

Édes gyöngyvirágom, én már alig várom, hogy az enyém lehess végre,
Mondd meg az anyádnak, súgd meg az apádnak, nem várunk mi az új évre,
Hogyha jön a nyár, nyílik a sok rózsa, újra itt leszek, viszlek a karomban,
Édes gyöngyvirágom, én már alig várom, hogy az enyém lehess végre.

Szép a babám fekete szeme,
Rá se tekint soha senkire!
||:Hajnalcsillag az égen,
Nem ragyogsz úgy én nékem,
Mint a babám fekete szeme!:||

Hogyha végig megyek az utcán,
Hej, de sokan kacsintanak rám!
||:Félrenézek nevetve,
mindig az jut az eszembe,
Hogy szebb a babám fekete szeme!:||

Nádfedeles kis házikóm leégett a héten,
Míg a babám ölelgettem vadvirágos réten.
Benne égett a jegykendőm, adjál babám másat,
Csókolom a csókra termett pici, piros szádat.

Nádfedeles kis házikóm újra felépítem,
Az udvarát rózsafával szépen bekerítem,
Fehér rózsa, piros rózsa nyílik a kertembe',
Hej! de azért (a) legszebb virág csak Te leszel benne.