Krisz Rudolf - Elfáradtam

Egyedül csak az ég szava bír rám
Csak olyat amit elbírok bíz rám
Néha zűr van a mennyben,
és elmegy a kedvem ha ellök a világ
Lehet példa vagy szánalom lennék
Nekem mindegy, a fontos az énkép
Néha zaj tör a csendbe,
és könnyek a szembe,
de így van a helyén

Azt mondják, hogy könnyű meló
Te hétvégente színpadon vagy
haver neked de jó
Meg ez nem egy kemény dió
Pedig a súly amit cipelek
több száz kiló
Ha úgy hívnak, hogy Giajjenno
vagy úgy hívnak Hiro
Soha nem néztem azt,
hogy sláger lesz
Amíg a hamis dalaiddal,
bárkit átverhetsz
Volt, hogy cipeltem én rekeszt
Ha feltetted a kezed,
mondtam, te kezd
Látom, hogy mindenbe beleköttök,
Én angyalnak születtem,
de körbevesz az ördög
Végül egy fagyos gödörbe löktök
Az Úr az én pásztorom,
de addig újratöltök
Megtanultam,
véletlenek nincsenek
Míg megírom a versemet
csak gyűjtsétek a kincseket
Közben látom a nagyimat, integet
Amikor végeztem lent,
akkor felmegyek

Egyedül csak az ég szava bír rám
Csak olyat amit elbírok bíz rám
Néha zűr van a mennyben,
és elmegy a kedvem ha ellök a világ
Lehet példa vagy szánalom lennék
Nekem mindegy, a fontos az énkép
Néha zaj tör a csendbe,
és könnyek a szembe,
de így van a helyén

Néha pihenni akarok én, de nagyon
Megfáradtam, ez az 5000-ik dalom
Egész életünkbe hajtunk
De vajon a sorsunkba
mennyi múlik rajtunk
Azt hiszitek
nekem az életem arany
Amennyit én beleteszek,
a felét se kaptam
Vannak velem ezrek,
tőlük kapok erőre,
ha újra belekezdek
Elvárod,
hogy tökéletes legyek
Pedig kezek nélkül
másztam meg a hegyet
Sokat fújnak itt a szelek
Ahonnan jövök,
onnan lehoztam az eget
Amit bele tudok,
mindent beleadok
Nem mutatom, pedig
néha gyenge vagyok
Megint összeszedem magam
Amikor eljövök újra, ma van

Egyedül csak az ég szava bír rám
Csak olyat amit elbírok bíz rám
Néha zűr van a mennyben,
és elmegy a kedvem ha ellök a világ
Lehet példa vagy szánalom lennék
Nekem mindegy, a fontos az énkép
Néha zaj tör a csendbe,
és könnyek a szembe,
de így van a helyén

Van az úgy, hogy a képzelet
félrevisz és a lényeg túl halk
Közbeszólhat a félelem,
vagy jó és rossz mi emberként hajt
Vétkeimmel és vágyaimmal is
harcolok, de az élet nem vár
A zene az ami lételem, átvezet
az életen és szabadon száll

Egyedül csak az ég szava bír rám
Csak olyat amit elbírok bíz rám
Néha zűr van a mennyben,
és elmegy a kedvem ha ellök a világ
Lehet példa vagy szánalom lennék
Nekem mindegy, a fontos az énkép
Néha zaj tör a csendbe,
és könnyek a szembe,
de így van a helyén