Xantus Barbara - Túl közel

Az eső mossa még a járdát,
A gallért felhajtottam jól.
Tudom odafenn most is vársz rám,
Lesed a léptem az ablakból.
Kicsit elbújnék talán,
Kicsit várnék még talán,
Kicsit megváltoztatnám.

Túl közel a perc, közel a szó, közel a féktelen
nagy érzés, félek még;
Közel az éj, közel a szánk az első csókhoz.
Érzem már, közel a fény, tudom a két
karodban végleg elvesznék, közel a vágy;
Ne siess, engedd, hogy egy percig féljek még.

A szelet megfordítanám,
Messze fújjon innen el.
Várlak mintha nem tudnám,
Ez a szerelem nagyon kell.
Az eső csendben elkísér;
Várok, nem tudom miért;
Mit adnál a szívedért.

Túl közel a perc, közel a szó, közel a féktelen
nagy érzés, félek még;
Közel az éj, közel a szánk az első csókhoz.
Érzem már, közel a fény, tudom a két
karodban végleg elvesznék, közel a vágy;
Ne siess, engedd, hogy egy percig féljek még.

Ha a titkos éj leszáll, s a pillanat megáll, én ott
leszek csak melletted;
S a szívem rád talál, de addig-addig még itt az
esőben állnék.

Túl közel a perc, közel a szó, közel a féktelen
nagy érzés, félek még;
Közel az éj, közel a szánk az első csókhoz.
Érzem már, közel a fény, tudom a két
karodban végleg elvesznék, közel a vágy;
Ne siess, engedd, hogy egy percig féljek még.

Túl közel a perc, közel a szó, közel a féktelen
nagy érzés, félek még;
Közel az éj, közel a szánk az első csókhoz.
Érzem már, közel a fény, tudom a két
karodban végleg elvesznék, közel a vágy;
Ne siess, engedd, hogy egy percig féljek még.