Batánovics Lili - Hadd várjon a világ

Furcsa árnyakon lépdel a fény,
Megannyi ember, mind mást lát,
S ott az égbolt kék szövetén,
Te érted a felhők rajzolatát.

Még ha össze is kócol a szél,
A libabőrös borzongás,
Minden sejtünk ujjongva él,
Csak hagyd, hogy átjárjon a varázs.

Szívd magadba a jót,
Legyen útravalód,
Jobb így menni tovább,
De maradj még, ölelj át!

Hadd várjon a világ!
Ne engedj még el, Boldogság!
Szétgurul úgyis a nevetés,
Ha csiklandoz egy ölelés!

Veled érzek, ha repdes a szív,
Jövök, ha örömtáncot jársz!
Ha csak rám gondolsz, az is híd,
Bár jobb, ha csak karnyújtásnyira állsz!

Veled sírok a bánaton én,
Majd jön a cinkos pillantás…
S fent, a dombok legtetején,
Csak hagyd, hogy átjárjon a varázs.

Vidd magaddal a jót,
Legyen útravalód,
Jobb így menni tovább,
De maradj még, ölelj át!

Hadd várjon a világ!
Ne engedj még el, Boldogság!
Szétgurul úgyis a nevetés,
Ha csiklandoz egy ölelés!

Elbódítja a fejem,
Olyan sokszínű az ég,
Fogd szorosan a kezem,
Ha elszédülnék!

Hadd várjon a világ!
Ne engedj még el, Boldogság!
Szétgurul úgyis a nevetés,
Ha csiklandoz egy ölelés!