Ossian - Vigyázz a szívemre

Jeges tóba fagyva, páncélba zárva,
A kulcsot messze dobva, egy jó szóra várva.
Sötét kútba hullva, magára hagyva,
Ott volt a szívem, gazdátlan árva.

Egyedül te láttad meg, mennyire sebezhető,
A világnak büszkén eljátszott, színpadra szánt erő.

Vigyázz a szívemre, mindig engem láss,
A harsogó zajban elvész a kiáltás.
Vigyázz a szívemre, mindig engem láss,
Én látlak téged, ahogy nem lát senki más.

Túl sok rosszat látva, magányba zárva,
A kulcsot messze dobva, egy jó szóra várva.
Ezer méter mélyen, légüres térben,
Óvtam és védtem, rejtettem szívem.

Egyedül te láttad meg, mennyire sebezhető,
A világnak büszkén eljátszott, színpadra szánt erő.

Vigyázz a szívemre, mindig engem láss,
A harsogó zajban elvész a kiáltás.
Vigyázz a szívemre, mindig engem láss,
Én látlak téged, ahogy nem lát senki más.

Hűtlen szökevény percek,
Tudom, mennetek kell.
Eltűnhet szép lassan minden az éjben,
De téged nem engedlek el.

Vigyázz a szívemre, mindig engem láss,
A harsogó zajban elvész a kiáltás - a világnak eljátszott színdarab, te megláttad.
Vigyázz a szívemre - hogy a felvállalt erő, mindig engem láss - milyen sebezhető,
Én látlak téged, ahogy nem lát senki más.