Nyomorultak - A ház ura

(Thénardier):
Bonjour, M'sieur, tiszteljen meg,
ha szállást keres, itt a legjobbra lelt.
A többi mind züllött csehó,
ripők a gazda, bugris csaló.

Ám akit itt lát, a Tisztesség Szobrát,
a Waterloo-i Hőst, miért is érné vád?

Nézd a Ház Urát, tudja, mi dukál,
bájolog és gazsulál, a vén patkány.
A kuncsaft, hogyha fád, pajzán adomát,
százat mond, úgy villog, mint egy bonviván.

Lógó orrú korhelyekkel záróráig iddogál,
ki venné így észre,
hogy hangyányival drágább minden ár?

Nézd a Ház Urát, filkók közt a Ászt,
gyöngéi a pénzzel tömött bukszácskák.
Vizezi a bort, titkon markecol,
egy hóhányó, egy himpellér, egy imposztor!

Melegszem a csürhe keblén,
puszipajtás, szesztestvér.
De néznek majd a végén,
Jézus! - ha a vérük veszem én!

Nézd a Ház Urát, rókamosolyát,
a retkes körmű, ragadozó tíz ujját.
Úgy bókol, mint egy gróf, könnyed filozóf,
három lábú lóról lelop négy patkót!

Lumpok között bandafőnök,
egy haver, aki mindig víg.
De dughatják a pénzük,
Jézus! - úgyis megkopasztom mind!

Jöjjön, M'sieur, a poggyászt viszem,
dőljön le szépen, kényelmesen.
Jó súlyos pakk, egy tonna tán,
na, könnyítünk majd a pénztárcáján.

Itt a libuskák tollát lefosztják,
egy porcogójuk sincs, amit meghagynánk!

Mit rejt a fedő, ízre dermesztő,
s a három heti maradék, itt frissen fő.
Egy lódög veséjét, a kandúr heréjét,
ledarálom fincsi házikolbászként!

A nászlakosztály folyvást foglalt,
óránként jön egy-egy pár...
A hatósági árhoz
épp csak egy kis plusz, ami még jár!

A kecses poloskák, a csótányok karát,
mű-élvezni pénzbe kerül mostanság.
Itt egy szeletkét, ott egy falatkát,
lecsalni, vagy hozzácsapni, van munkánk.

Hizlalni a számlák végét,
tudok egy-két trükköcskét,
de bármennyit is csórnék, elfolyik a lóvénk,
Jézus! -nekem semmi sem elég!

(A társulat együtt):
Nézd a Ház Urát, rókamosolyát,
a retkes körmű, ragadozó tíz ujját.
Úgy bókol, mint egy gróf, könnyed filozóf,
három lábú lóról lelop négy patkót!

Lumpok között bandafőnök,
verebek közt sasfiók.
Meddig kell szagolnom,
Jézus - ezt a csordányi tinót!

(Thenardier és a felesége):
Madame Thenardier!

Álmodtam én egy szőke hercegről...
(Ez én vagyok)
és aztán meg is jelent, Loch Nessből a Szörny!
(Tessék?!)

Nézd a Ház Urát, nézd a disznaját,
(hogy?)
a budigróf, a filozóf, egy nagy szarzsák!
(a zsákot kikérem)
Bármit kieszel, egy igazi Voltaire!
Csődtömeg az ágyban, viszont gyakran ver!

Kegyetlen csapás a sorstól,
egy ilyen púp a hátamon!
(hát nem édes?)
Hányok, ha csak látom,
Isten uccse' fenékbe rúgom!

(A társulat és Thenardier felesége):
Nézd a Ház Urát! (Így néz ki egy úr?!)
Egy gavallér, egy bonviván! (Rosszul vagyok!)
Bókol, mint egy gróf, könnyed filozóf.
(Iszik, mint egy gödény, s mint egy szarka - lop!)

Köszöntse most minden vendég,
a kocsmárost és hű nejét!
Vendégem az egész ház!
Vendéged egy jó nagy frász!

Poharat a kézbe, éltesse az Úr, a Ház Urát!