Egri csillagok (musical) - Gábor pap halála

Megismersz te ember!
Megismersz te pap!
Te tépted le rólam az amulettem!

Figyelj rám te ember!
Figyelj rám te Pap!
Attól a perctől boldogtalan lettem!

Neked most már mindegy,
add vissza a szerencsémet!
Neked úgyis mindegy,
add vissza, s én gazdaggá teszlek!

Engem már elhagyott Allah kegyelme,
semmi sem sikerül, kerül a szerencse,
amulett nélkül így nem lelem nyugalmam,
sorsom is megfordult, elveszett hatalmam!

Amulett nélkül senki lettem,
túl szigorú a büntetésem!

Hallgass rám te ember!
Hallgass rám te pap!
Lásd be, hogy eljött a megbocsátás perce!

Könyörülj te ember!
Könyörülj te pap!
Légy irgalmas hozzám és megáld majd az Isten.

Neked most már mindegy,
add vissza a szerencsémet.
Neked úgyis mindegy,
add vissza, s én gazdaggá teszlek!

Életed megmentem, élhetsz nyugalomban,
a Boszporusz partján egy rózsakertes házban.
Neked az a talizmán értéktelen semmi,
nekem az életem, így nem tudok élni!

Amulett nélkül senki lettem,
add vissza, add vissza az amulettem!

Gazdagság nekem e világban sem kellett,
a haláltól pedig soha nem is féltem,
jutalmad, haragod messze van már tőlem.

Gergely fiam, Gergely, hol vagy?
Szólít az Úr,
már nem látlak többé.
Búcsúznék, de tőlem messze jársz,
legyen hát békéd
és hozzon szerencsét
a talizmán, mit egykor bíztam rád!

A becsületnél nagyobb kincsed nincsen,
áldjon és segítsen az egy igaz Isten!