Tibbah - Sorsjegy (feat. Antal, Day, Diggieman)

Tibbah:
Rosszul alszom, nem álmodok régóta,
Melós vagyok, nem jogász, vagy pilóta,
Perc, óra, nap, hét, már nem is számolom,
Egy hónap, egy év, nem akadok el a számokon,
Kínpad és színpad, ez elég kettős élet,
Munkás vagyok,de néha királyként élek,
A melóban tipornak, a porondon szeretnek,
Tibornak hívnak, kit a remény mellé temetnek,
Sajnálom az időt, mi nem megy öröm számba,
Az életem a dalaimban, kiterítve plánba,
Ki taposom az utamat, nem a másét járom ,
Teszek a célért, és nem a sorstól várom,
A löttyedt test alatt vasból van az akarat,
Naponta döntöm le a körém húzott falakat,
Oroszlán vagyok egy augusztusi csávó, én
Harcban maradok, míg nem földel el egy ásó

Diggieman:
Csak kaparom a sorsjegyem, és bízom a vakszerencsében,
Van ki a zenét látja csak az egyetlen, örök szerelmének,
Mindenki titokban vágyik rá: bárcsak engem is szeretnének,
S akit földbe tapostak tegnap, holnap az égig emelnének,

Day:
Az ember változik, az én sorsom marad,
Mikor zenélek érzem igazán hogy a szívem szabad,
Lekötnek a láncok, a főnökök, mindent a cégért,
Egy napot cserélnék hogy mások az életemet éljék,
Nem bírnák kettő percig, de nekem fekszik,
Az igazi férfit nem a kondi, hanem az élet edzi,
Mindig előre menni, a meló már rutinból megy,
A pénz sosem elég, a kukában landol az újabb sorsjegy,
A színpadon fellélegzem, érezd a kettősséget,
A család a szemem előtt bírnom kell a felelősséget,
A napok ettől szépek mindig a maxot adom,
A flow mindig atom ne hidd hogy majd egyszer abbahagyom,
Este még MC ma meg már húzom az igát,
Tegnap sztár voltam,az ölembe hullott a világ,
Ma már más vagyok az emberek sokszor csak lenéznek,
De ne a munkámat ítéld meg bazdmeg hanem a zenémet!

Diggieman:
Csak kaparom a sorsjegyem, és bízom a vakszerencsében,
Van ki a zenét látja csak az egyetlen, örök szerelmének,
Mindenki titokban vágyik rá: bárcsak engem is szeretnének,
S akit földbe tapostak tegnap, holnap az égig emelnének,

Antal:
Harmatos reggel, gőzölgő kávé
Beosztott percek, nincs semmi ami ráér
A képem, mint egy kiült bárszék
A lelkem falhoz csapott tányér
Az élet tesztel, legtöbbször átmegyek
Nem adja már fel, hogy én dolgozzak más helyett
Jönnek szebb napok, fújnak még más szelek
Hiszek a sorsban, hiszem, hogy egyszer rám nevet
Nem vagyok már gyerek, a nevem fiatal
Egy köz foglalkoztatott vagyok, aki kiakadt
Csak a torz tükörképed
Aki mikor feladod, akkor is ütőképes
Nem hiszek benne, hogy a múltat el kell temetni
Ahogy abban se, hogy ez van, ezt kell szeretni
Erősen Bak vagyok, egy januári forma
Aki tudja mi a dolga, és hajt míg meg nem oldja

Diggieman:
Csak kaparom a sorsjegyem, és bízom a vakszerencsében,
Van ki a zenét látja csak az egyetlen, örök szerelmének,
Mindenki titokban vágyik rá: bárcsak engem is szeretnének,
S akit földbe tapostak tegnap, holnap az égig emelnének.