L'art pour l'art - Simon & Garfunkel

Dallamot írni túl nehéz,
a szöveghez is kell némi ész,
a témaválasztás is problémás.
Jobb ha valakit másolunk,
azzal sokkal többre jutunk,
a spanyolviaszt már felfedezte más.
Kéne tehát egy zenei példa,
amire épít aki a számot írja,
és a siker nem marad el. Lássuk mi legyen az!

A Simon és a Garfunkel,
megérdemelten volt siker,
hiszen volt egy csomó jó daluk,
ez volt nekik a jó oldaluk.
Mert a külsejük nem volt igazán előnyös
esztétikailag, kicsike volt a Simon.
Ám a Garfunkel hórihorgasra nőtt fel.
Viccesen néztek ki egymás mellett,
ezért inkább minket nézzenek meg,
mert mi egyformán majdnem ugyanolyan magasak vagyunk,
mint az egyikünk, vagy a másikunk.
Ez a fontos érv mellettünk szól.

Reméljük hogy a közönség megtapsolja ezt a zenét
s nem veszi észre a másolást.
Nem gondolják rólunk azt, hogy a zenekar olyan nagy paraszt,
hogy egy az egyben leutánoz mást.
Emberileg is szomorú lenne,
ha ilyen áron törnénk a sikerre.
Azt mondanák a kollégák,
kiégett a zenekar.

S a Simon és a Garfunkel sem azért írták ezt a dalt,
hogy mi tőlük egyszer elvegyük
és utána pedig tönkretegyük.
Hiszen annyira szép,
hogy kár lenne érte
művészi szempontból,
nem beszélve arról,
hogy a Simon és a Garfunkel
ma már nem is lépnek fel,
biztos csalódtak ebben a műfajban...
Te nem?