Monyók Gabi - Vörös golyóként

Sötét falak mentén végigkísér a neonfény
Korhadt lépcsők visznek este hozzád, vár ránk az éj
Ajtódon belépve senkivel sem cserélek
Ha szemembe nézel, a magánytól nem félek

Elér a vágy szele, kézen fog, fussunk hát vele
Az éjnek hangjai az dobolják; öleljél át
Ajtódon beléptem, senkivel sem cseréltem
A szemembe néztél, és mindent elfeledtem

A percnek élj velem, mindent felejts
Vörös golyóként száll le a nap közénk,
és csillagok mesélnek nékünk

A szíved add nekem
Csak értem égjen el
Senki se oltsa el
Őrizzük meg tüzét sötétkék esténknek

Holdunk aludni tér, felváltja társát a Napfény
Korhadt lépcsők visznek a derűs utcákra minket
A sarkon elválunk, elszakít hétköznapunk
De estére elszáll magányunk és bánatunk

A percnek élj velem, mindent felejts
Vörös golyóként száll le a nap közénk,
és csillagok mesélnek nékünk

A szíved add nekem
Csak értem égjen el
Senki se oltsa el
Őrizzük meg tüzét sötétkék esténknek

Gyere hát, és nézzük át, hogy szeretsz
Gyere hát, és (...)
Sose félj a búcsútól, csak szeress
Sose félj a (...)
Nem, nem engedem
Nem (...), el nem felejthetsz
El nem feledhetsz, óh, nem