Story - Utam a végtelen

Volt már másképp, volt sok száz év
De elmúlt minden, mire emlékeznék
Szégyenlősen, bezárult körben
A múlt az egyetlen, mi összeköt
Volt már másképp, de elmúlt már rég
Elmúlt mindaz mit éreznék
Tévelygősen, térben, időben
A jelenben építem a szép jövőt!

Refr.:
Utam a végtelen, szárnyakat ad nekem
Irányt a Hold mutat, reményt a hajnal ad
Hitem a szabadság, tanúk a ráncaim
Elég időt adj, szét tépni láncaim!

Lesz még holnap, s, hogy mit gondolnak
Rég nem érdekel, hoz-e gyógyulást?
Idő kell még, hisz abból sosem elég
Legyőzni a kegyelemért koldulást!
Hiszen lesz még holnap, s elsodorhat
A porhüvely pusztul, de a lélek él
Elsodródva időben, térben
A Holtak folyója a tengerhez ér

Refr.:
Utam a végtelen, szárnyakat ad nekem
Irányt a Hold mutat, reményt a hajnal ad
Hitem a szabadság, tanúk a ráncaim
Elég időt adj szét tépni, szét tépni láncaim!

Refr.:
Utam a végtelen, szárnyakat ad nekem
Irányt a Hold mutat, reményt a hajnal ad
Hitem a szabadság, tanúk a ráncaim
Elég időt adj, szét tépni láncaim!
Minden nap küzdelem, siralomvölgyeken
Hogy mire lemegy a Nap, ledöntök minden falat!
Hitem a szabadság, tanúk a ráncaim
Elég időt adj szét tépni, szét tépni láncaim!