Dalriada - Komámasszon

Az uramnak ördög bújt a bocskorába,
három hete hogy iszik a korcsmába’,
haza-haza jövöget, s engem jól megvereget,
komámasszony,
haza-haza jövöget, s engem jól megvereget,
komámasszony.

Komámasszony, meg ne mondja az uramnak,
hogy eladtam a zabomat a bírónak,
ha megtudja, jól megver, jó lesz nékem jó regvel,
komámasszony,
ha megtudja, jól megver, jó lesz nékem jó regvel,
komámasszony

Komámasszony, meg ne mondja az uramnak,
Hogy eladtam a kakasom a tyúkásznak,
majd azt mondom nékije, hogy a róka elvitte,
komámasszony,
majd azt mondom nékije, hogy a róka elvitte,
komámasszony

Komámasszony, szaladjunk le a pincébe,
üljünk fel a boroshordó tetejére,
fúrjuk ki az oldalát, mind igyuk a bor javát,
komámasszony,
fúrjuk ki az oldalát, csapjunk mi egy figurát,
komámasszony.

Ki a szőlőt megkapálta, jó bor van a poharába,
Ki a szőlőt nem kapálta, folyik is érte a nyála,
Ej, haj, igyunk hát reája úgy is elnyel a sír szája,
Ott lesz megfáradt testünknek pintes hordó nyugovása.

Ki a borát meg nem issza, nincs annak mennyben jussa,
Ki a borát mind megissza, Szent Péter szószólója.
Ej, haj, igyunk hát reája, úgyis elnyel a sír szája,
Ott lesz megfáradt testünknek pintes hordó nyugvása.