Hősök - Lassul a gép (feat. Tkyd)

/Eckü/
Elvonja a figyelmet az apró részletekről az a sok
Ami valójában ok egyszer kimerülsz azt blokk
Tele mint egy dokk a hajó megpihen
Várod a jó szelet, hogy messzire elvigyen
Elbújni a tájban - éppen töltődöm!
Hallgatlak! Végig melletted húzom a bőröndöm
A legnagyobb kincs szabadságban mérhető
Azokkal töltsed el ki az életedben tényező!
Ötölünk meg töprengünk mi lesz a döntéssel
Kiállni a dolgaidért önként kell
Fontos vagy akár a jó példák
Erőt venni magadon azt elmúlnak a problémák…
Ki tiszta lelkű mit is érdemel?
Kik nem szolgáltak rá oly korán miért mennek el?
Igazságot várunk el e kérdésben
Osztozunk a fájdalomban, emlékekben, részvétben
Őrizzük a lángot - felkavaró, rossz hírek
Ha vesztésre állsz is fordítsd meg!
Elfogadod megtanulod megérted
Az elme kikapcsol pihen aztán feléled.

Refrén (2x)
Lassul a gép, a tekintet tisztul
Nappalból éj körbe, majd újraindul
Hol vagyok én? Kérdem merre tartok?
A végsőkig megyek hogy megtaláljam a partot

/Tkyd/
Senki nem lát minket, gyere most beszélhetünk.
Önmagunk álmai vagyunk, amiket megélhetünk.
Az időt megfognám, és elraknám a zsebembe.
Nem tudom mit érzel, de mond bele a szemembe.
Pörög a számláló, kevés van vissza már.
Elmúlt már a tiszta nyár, de mindig van ki vissza vár.
Nem bánok semmit, mindig lesznek esős napok.
De a hang itt bennem mindig azt súgja hogy erős vagyok!
Inkább csak magamnak mondom, inkább csak magamban.
Bilincs az élet, de a kulcs ott van a szavakban.
Érzem hogy lassul a gép, kevés már a kamasz dolog.
Tegnap még panaszkodtam, ma már inkább ragaszkodok.
Rám néz a csend, én meg visszanézek csendesen.
Szeretnék változni, de megváltoztam rendesen.
Szeretlek élet, szeretném hogy te is szeressél.
És szeretném hogy te is nevessél.....

Refrén (2x)
Lassul a gép, a tekintet tisztul
Nappalból éj körbe, majd újraindul
Hol vagyok én? Kérdem merre tartok?
A végsőkig megyek hogy megtaláljam a partot

/Mentha/
Lassul a gép beérkezett a járatom
A gépezet leállt és a saját utam járhatom
Egy idegen környezet egy ismeretlen állomás
Ez nem álom ez egy váratlan találkozás.
Ott áll anyám a nyakába ugrok máris
Forró az ölelése de a hideg ráz is
Beleremeg a kéz és beleremeg a láb is
Súlyosabb az érzés több tonnánál is.
Mégis a kérdést felteszem
Tudom nincsenek válaszok fájdalom mentesen
Az igazság odaát van valami azt súgja
Az idő a gyógyír megértem kicsit lassulva
De itt a vége felé
Már csak a remény hajt az utolsó fogaskerék
Mint a nap egyszer minden nyugovóra tér
Addig zakatol a rendszer amíg nem szakad a kép

Refrén (2x)
Lassul a gép, a tekintet tisztul
Nappalból éj körbe, majd újraindul
Hol vagyok én? Kérdem merre tartok?
A végsőkig megyek hogy megtaláljam a partot