Brain Drain - Madárijesztő

Kereszten lógva élek én,
Madarak tépik a vállamat.
Talpam alatt már ég a föld,
Kövek sebzik az államat.
Minden szelet kibírok,
Új ruhát sosem kapok.
Kezem-lábam kikötve,
Rabolnának a tolvajok.

Férgek esznek folyton,
Mindig a vérem akarják,
Élősködni rajtam,
(Miközben a) Sebeim vakarják.
Kis kapucnis kölykök
Kezükben súlyos, nagy kövek.
És nem tudja, csak köpköd,
Őt is védte a jó öreg.

De egyszer azt mondom: NEM!
Itt semmi jó nem vár.
Gyávának nincs kegyelem,
Nem baj, ha késő már.
Nem marad semmi neked,
Lélekben máshol jársz.
Szavaim nem figyeled,
Önmagadtól mit vársz?

Könnyeim ha hulltak,
Persze észre nem vették,
Kővel megdobáltak,
Talán meg is tervezték...
Kiskirályok földjén
Nekem esélyem sincs másra,
Kárpátoknak völgyén
Élve húztak engem nyársra.


Még mindig szögön lógok én,
Rég nem érzem a lábamat.
Nem tudom, merről fúj a szél,
Melyik marja a vállamat.
Hányszor alázhatnak meg,
Embernek nem érzem magam,
Miért várok bármit el,
A hazám folyton megtagad...

Itt semmi jó nem vár...
Nem baj, ha késő már...
Lélekben máshol jársz...
Önmagadtól mit vársz?