Zséda - Nem múlhat még

Szeretem az éjt, ha Veled ér, számoljuk, hány csillag gyúl az égen. Mosolyog a fény, és Te meg én – emlékszem, így volt ez rég, most miért nem? 
Minden perc, melyben szívünk még egy ritmust vert Hozzád húz, nincs más út, mondd, így hogy lépnénk álmunkon túl?  
 
NEM MÚLHAT MÉG, ÚJBÓL LÁSS SZÍVBŐL-SZÍVVEL!
NEM TÖRHET SZÉT MINDEN SZÉP MA ÉJJEL.
BÚJJ HOZZÁM, HÁT, NEM KÉREK MÁST,
AZ ITT ÉS MOST SZÁMÍT, AZT ÉREZD, LÁSD,
RINGASS, MINT RÉG, EGYSZER MÉG, ÚGY, MINT RÉG.
 
Ugye, ugyanúgy más sose bújt fázósan Hozzád, mint én a szélben? Ugyanaz a láz fűt, melegít – égjen ma érted pont úgy, mint értem. Nem kell szó, Hozzád tartoznom némán is jó,
Nem kell más, újabb társ, másik vágyszító szempillantás.  
 
NEM MÚLHAT MÉG, ÚJBÓL LÁSS SZÍVBŐL-SZÍVVEL!
NEM TÖRHET SZÉT MINDEN SZÉP MA ÉJJEL.
BÚJJ HOZZÁM, HÁT, NEM KÉREK MÁST,
AZ ITT ÉS MOST SZÁMÍT, AZT ÉREZD, LÁSD,
RINGASS, MINT RÉG, EGYSZER MÉG, ÚGY, MINT RÉG.
 
Valaha Te épp úgy hitted, mint én, az élet ránk vár.
Ugye, Te is érzed, ez mindent megért? Sose szeret így senki már.   
 
NEM MÚLHAT MÉG, ÚJBÓL LÁSS SZÍVBŐL-SZÍVVEL!
NEM TÖRHET SZÉT MINDEN SZÉP MA ÉJJEL.
BÚJJ HOZZÁM, HÁT, NEM KÉREK MÁST,
AZ ITT ÉS MOST SZÁMÍT, AZT ÉREZD, LÁSD,
RINGASS, MINT RÉG, EGYSZER MÉG, ÚGY, MINT RÉG.