hiperkarma - napsütötte rész - Double Rise 2018 fesztiválhimnusz

mutatóujj a száj elé emel
gyere most, és tartsál titokba'
kerekedj fel, a széllel indulunk
őt kérdezd, én nem tudom hova
gyere lökd meg a hintát, itt ülök
körülöttem a csendesség beszél
lehet egyszer, hogy megmutatkozik
na de addig hadd fújjon csak a szél

letepertem, és elhoztam neked
ezt az apró állatkát ide
becipeltem a lábtörlőd elé
gyere ki, és oltalmazd meg te
kitekertem a fűtésed kicsit
kipipáltam a fázhatnékodat
lesikáltam a padlódról a koszt
hogy amíg élsz még tisztán itt maradj

de vajon igazi fényből
vajon igazi fényből állsz-e mondd
vajon igazi fényből állsz-e
vajon igazi fényből?

amit adtam az ébredésemért
az az ára, hogy itt ülök veled
nekem aztán fújhat bármi szél
sehová se mennék nélküled
mikor aztán eljön majd a nap
amikortól nem mozdulhatok
temetetlen nem hagynak, hiszen
temetetlen nem marad halott

kitakartad a napsütötte részt
amiért még élni érdemes
levakartam a polcokról a koszt
hogy amíg élsz még tisztán itt lehess

de vajon igazi fényből
vajon igazi fényből állsz-e mondd
vajon igazi fényből állsz-e
vajon igazi fényből?

ki ne fázna, ha télen meztelen?
odakinn van, a hóban szendereg
a szeme tükre a széles holdvilág
a pupilláján az apró fény remeg
szerelemből bölcsebben hazudsz
nekem ez már régen nem titok
legyen innen most már parttalan
szerelemről nem vitatkozok

vajon igazi fényből állsz-e mondd
igazi fényből