Kelenføld - Péntek reggel hét

Megégettem a kezem amikor összeforrasztottam magam,
az én szívem fémből készült, benne pedig csak vákuum van
de nem törhet már szét,
összetartja a lét.

Üres utcák, kihalt terek, a hajnali napfény rám nevet,
tudja jól azt, hogy hol lakom, egészen hazáig követ,
péntek reggel hét,
szétesett ez az egész.

Én tényleg azt hittem, hogy egyszer elrepülhetek a Holdon túlra,
de mostanában nincs kedvem még kenyérért se lemenni a boltba,
befordultam magamba, vagy kifordult most már belőlem minden,
és lehet, hogy túl sok barátom van, vagy az is lehet, hogy
senkim sincsen.

Szombat reggel fáj a fejem, minden hétvégém így kezdem,
kávé, cigi, energia, kivonszol a nappaliba,
de így megy ez már rég,
néha semmi nem elég.

Én tényleg azt hittem, hogy egyszer elrepülhetek a Holdon túlra,
de mostanában nincs kedvem még kenyérért se lemenni a boltba,
befordultam magamba, vagy kifordult most már belőlem minden,
és lehet, hogy túl sok barátom van, vagy az is lehet, hogy
senkim sincsen.

Üres utcák, kihalt terek, a hajnali napfény rám nevet,
tudja jól azt, hogy hol lakom, egészen hazáig követ,
péntek reggel hét,
szétesett ez az egész.

Én tényleg azt hittem, hogy egyszer elrepülhetek a Holdon túlra,
de mostanában nincs kedvem még kenyérért se lemenni a boltba,
befordultam magamba, vagy kifordult most már belőlem minden,
és lehet, hogy túl sok barátom van, vagy az is lehet, hogy
senkim sincsen.