Szabó Leslie - Bakelit

Menni kell, harcolok a széllel,
Már megint játszom ma éjjel...
Én csak a zenész, majd te leszel a vendég,
Tegyél csak úgy, mintha nem is lennék!

Mert nem, nekem nem ez az álmom,
Néha már csak hazavágyom, ó igen,
De hol van ez a hely...?

Fura egy kicsit ez a Föld nevű bolygó;
Mindenki keresi, hogy: "Mikor, hol jó?"
És beülnek végül egy hajnali bárba,
Mintha ott rájuk más is várna...

De nem, nekem nem ez az álmom,
Néha már csak hazavágyom, ó igen,
De hol van ez a hely?
Ez a hely...

...Ahol van puha ágy, meleg otthon
S lesz egy régi lemez is a polcon,
Kinek ott ül az idő a fekete ráncain...
Változhat a világ százszor,
És bármilyen divatot játszol,
Ó, az öreg bakelit,
Még mindig tudhat valamit!
Ó, az öreg bakelit,
Még mindig tudhat valamit!

S ha odafigyelnél, te is látnád,
Hogy zsebre vágnak, akár egy számlát,
És kilóra veheted az idegen módit.
Nincs benne semmi, mégis bódít!

Nem, nekem nem ez az álmom,
Néha már csak hazavágyom, ó igen,
De hol van ez a hely...?

Ma már nem a zene, a pénz itt a lényeg,
Kicsi a szív, és túl nagy az érdek.
Úgy mennék már, hát fizetek gyorsan,
Csak annyim maradt, hogy itt is voltam...

De nem, nekem nem ez az álmom,
Néha már csak haza... hazavágyom, ó igen,
De hol van ez a hely?
Ez a hely...

...AHOL VAN PUHA ÁGY, MELEG OTTHON
S LESZ EGY RÉGI LEMEZ IS A POLCON,
KINEK OTT ÜL AZ IDŐ A FEKETE RÁNCAIN...
VÁLTOZHAT A VILÁG SZÁZSZOR,
ÉS BÁRMILYEN DIVATOT JÁTSZOL,
Ó, AZ ÖREG BAKELIT,
MÉG MINDIG TUDHAT VALAMIT!
Ó, AZ ÖREG BAKELIT,
MÉG MINDIG TUDHAT VALAMIT!