Dánielfy Gergő és az Utazók - Álmosoly

Elmentél, itthagytál, nem írtál, ég veled!
Holnaptól más lesz már minden reggeled
Az a pillanat, az az érzés, az a féltékenység vár
Az a jó a létben, amit soha senki nem talál

Kérlek, ne válaszolj, nem kell álmosoly!
Hányok minden szívtől és az összes szmájlitól
Hidd el, hogy tudom egyik sem komoly
Képzeld el azt, hogy én is létezem
Jó hogy fáj, a szíved mögött nincsen érzelem
Kérlek, most már semmit se mondj nekem!

Elmentünk, leültünk egy üveg borral a lépcsőre
Sötétben, hidegben lefoglaltuk két főre
Neked elmondtam, amit hallani akartál
Te csak nevettél, és meg se szólaltál

Kérlek, ne válaszolj, nem kell álmosoly!
Hányok minden szívtől és az összes szmájlitól
Hidd el, hogy tudom egyik sem komoly
Képzeld el azt, hogy én is létezem
Jó hogy fáj, a szíved mögött nincsen érzelem
Kérlek, most már semmit se mondj nekem!

Képzeld el azt, hogy létezem
Hogy esélyt adsz, és érdekel
Az ének, amit neked írtam
Mert tudom, hogy tetszene
Ha nemet mondasz
Hát nem halok bele
Élek addig, amíg zenélek
S van, aki hallgatja a zenémet
Remélem tetszik, ha hallod véletlen
Legalább ennyi jót adok az életben
Elmondom, amit még muszáj mondanom
Te jutsz eszembe a sebről a sarkamon
Mit feltör a cipő, amit neked vettem
Amit azért vettem, hogy neked tetsszen
Vagy tetszem majd, hogyha talizunk egyszer
Ha egyszer majd nem feledsz el
De le is állok most már, jól van na
Mert olyanok leszünk, mint Gyula és Anna

Kérlek, ne válaszolj, nem kell álmosoly!
Hányok minden szívtől és az összes szmájlitól
Hidd el, hogy tudom egyik sem komoly
Képzeld el azt, hogy én is létezem
Jó hogy fáj, a szíved mögött nincsen érzelem
Kérlek, most már semmit se mondj nekem!