Tóth Vera - Zuhanni veled

Együtt láttuk a világot
Ahol álltunk épp odalátszott
Még meleg a szív
Pedig már nem is állsz ott

Veled jámbor a gonosz átok
Veled húsevők a virágok
Már fagyos a föld
De még látszik a lábnyom

Beleolvadni a kezedbe
Haragudni a szerelemre
Ugyan hol a jövő
Ha a múlt már odaveszve?

Ahogy messzebb érsz
Most már én maradok még
Sötét a keret, tisztul a kép
Ez az idegenség már szanaszét tép
Ahogy mélyül a szakadék

Gyere már, gyere ide kérlek, szabadíts ki!
Ez a szerelem börtön, ha fogy a fény
Nekem lehetetlen nélküled menekülni
Ha akarod, nem veszek levegőt
Vagy azt is neked adom
Bárki leszek érted, állj meg valahol
És ne gyere, majd én közeledek
Nem kell soha kérned

De ha végre kérsz valamit
Leomlanak végre már a falaid
Szabadíts fel!

Csak a képzelet írja szebben
Ott a tiszta lap a kezedben
Már veszem is el
Pedig még sose mertem

Nem is kértem, de magyarázod
Kell az ernyő a zuhanáshoz
Azt is neked adom
Nekem zuhanni veled álom

Ahogy messzebb érsz
Most már én maradok még
Sötét a keret, tisztul a kép
Ez az idegenség már szanaszét tép
Ahogy mélyül a szakadék

Gyere már, gyere ide kérlek, szabadíts ki!
Ez a szerelem börtön, ha fogy a fény
Nekem lehetetlen nélküled menekülni
Ha akarod, nem veszek levegőt
Vagy azt is neked adom
Bárki leszek érted, állj meg valahol
És ne gyere, majd én közeledek
Nem kell soha kérned

Hogyha mégsem akarod, az a végem
De tartsd meg a kezem, hogyha felemelem
Miért nem menekülsz, nem is értem
De kérlek ne te félj, te csak gyere velem

De ha végre kérsz valamit
Leomlanak végre már a falaid
Szabadíts fel!