Dudar Feri - Végig a házsoron

Ha minden nap csak éjjel érek én haza,
rám csukódik már a kocsma ajtaja,
nem kérdik merre van az otthonom,
magam sem tudom már, hogy hol lakom.

A kocsmában mindig jó az én napom,
pultnál támaszkodom s elszáll a gondom,
ki kérek egy korsó sört, egy pálinkát,
körém gyűlik itt az összes hű barát
Végig a ház soron, muskátlis ablakok,
csak egyre nézek én, ki tudja miért ég bent a fény.

Végig a ház soron, muskátlis ablakok,
kísér az éjszaka, engem ma a hold vezet haza.
Ma minden nap csak éjjel érek én haza,
rám csukódik már a kocsma ajtaja,
nem kérdik merre van az otthonom,
magam sem tudom már, hogy hol lakom.

Előttem asztalon a sok pohár,
egy szőke elvigye csak arra vár,
fizetek aztán máris indulok,
fölöttem ragyognak a csillagok.

Végig a ház soron, muskátlis ablakok,
csak egyre nézek én, ki tudja miért ég bent a fény.
Végig a ház soron, muskátlis ablakok,
kísér az éjszaka, engem ma a hold vezet haza.

Végig a ház soron, muskátlis ablakok,
csak egyre nézek én, ki tudja miért ég bent a fény.
Végig a ház soron, muskátlis ablakok,
kísér az éjszaka, engem ma a hold vezet haza.