Hamlet (Rockopera) - Ophelia megőrül

Horatio: Aggódom a szegény lányért
Gyönyörű Opheliáért
Veri a saját arcát
Úgy siratja apját
Elméjét megzavarta mindaz mit átélt
Nem értem én a beszédét
Elvesztette értelmét
Suttog, kiabál
Emlegeti az apját
Gyanút kelt a végén, higgye el felség

Királyné: Fogadom most mégis a szomorú lányt
Talán így segítek az ő nagy baján
Nem tudhat senki a titokról
Nem beszélhet ő sem apja haláláról

Ophelia: Rózsát ültetek kertembe
Szépen nevelem míg nagy nem lesz
Akkor kimegyek és leszedem
Nézegetem, majd jól megeszem
Bárki kérdezi mért tette
Akkor majd jó nagyokat nevetek
Csúf végéről csak a rózsa tehet
Mért vert a kertembe gyökeret

Király: Mindez a mély bánat mérge
Amely apja halálán érte
Szegény lány megvált eszétől
Nem értek semmit e furcsa beszédből

Sajnos a nép figyel rája
Tud már a hírről a lány bátyja
Titokban temettük apját
Nehéz lesz fékezni a bátyja bosszúját

Csak halál és gyűlölet vesz már körül
Így a koronának bolond ki örül
Magunkat azonban én megvédem
Apró cselekkel célomat elérem
Csak halál és gyűlölet vesz már körül
Így a koronának bolond ki örül
Magunkat azonban én megvédem
Apró cselekkel célomat elérem