Margaret Island - Útravaló

annyi minden történt már,
hogy a szívben épp elfér,
annyi minden vár még ránk,
csak gyere, ha intettél

de közel a kéz, és közel a váll,
szorul a szó, ha halkan suttognál,
semmi baj, ha közben párszor
a láb a lábra lép,

keveredés, kavarodás,
a mi utazásainkban épp ez a jó,
minden egyben van most,
gyorsan kéne egy fénykép

tartsd így, ne mozdulj meg,
bárcsak örök lenne, ami jó!
tartsd így, ne mozdulj be,
bárcsak örök lenne, ami jó!

napraforgók ringatnak,
nem a szürke aszfalt ráz,
és ég az ég a háttérben,
majd szólj, ha szebbet látsz,

a hegyeken épp dobol a fény,
a tegnap elmaradt az út mentén,
annyi minden történt már,
hogy egy dalban sem fér el

várd ki türelemmel,
őrizd nyitott szemmel, ami jó!
várd ki türelemmel,
őrizd nyitott szemmel, ami jó!

ha valahova mész,
ugyanoda érsz,
ha valahova vágysz,
úgyse oda érsz

ha valahova mész,
ugyanoda érsz,
ha valahova vágysz,
úgyis odaérsz

minden óránk,
minden percünk szélbe szóródó,
körbenézek, sokszor félek,
hová tűnik a jó,

szökik a fény, ütemesen,
a szél kiszáll, de ő az egyetlen,
minden egyben van most,
gyorsan kéne egy fénykép

tartsd így, ne mozdulj meg,
bárcsak örök lenne,
tartsd így, ne mozdulj be,
bárcsak örök lenne, ami jó!