Kormorán - Kavicsok

Kavicsok homlokomon,
vér ujjaim között.
Feljajdultak a dallamok,
visszajött, ki elköltözött.
Mellém ült egy másik,
semmit se kért,
csókoltam volna, de nem mertem.
Õ volt a halálra ítélt.
Vésõk feszítik napjaim,
kalapács bennem létem,
feketén repül ki tüdőmbõl
a szabadság s a szégyen.
Ki megy el elõbb?
Ki áll az elsõ sorba?
Ki jön majd holnap?
Ki halni, s szeretni kész.

LESZ EGY KÉZ, KINEK KEZÉBEN PECSÉT.

Vastag pulóvert húzok,
hideg a novemberi este,
elmentek, - kik nem engem
mégis, valakit kerestek.
Kicsordulnak a gondolatok,
férfiatlan a könnyem,
oda hallatszódjék hangunk,
hol vannak még régi könyvek.

Jó lenne ölelni felvidéki lányt
a csíkit a székelyt
nem nézni többé a híradást
ami a hazugság verítéke
sötét ez az ősz
haltak itt ötven és ötszáz éve
de ki jön majd holnap
ki halni s szeretni kész

LESZ EGY KÉZ, KINEK KEZÉBEN PECSÉT.

Ötezer éve nem térdel le senki
egy nemzet elé.
Mert tudják kik vagyunk,
és õk ellenünk miért!
Nálunk jobban tudják,
másképpen imádkoznak,
Ott a templom szent,
mégis hazudnak.
Iszonyatos minden hajnal,
öklendezve élek.
Hányom magamból a szavakat,
mi másoknak szemét!
De itt volt a halálra ítélt,
feltámadást ígért!
Mondta eljön holnap is,
mert halni, és szeretni kész!

LESZ EGY KÉZ, KINEK KEZÉBEN PECSÉT.

Várom a csengetést,
várom minden éjjel,
hogy megérkezzen a két szó:
Minden megérte!
Aki jön majd az ember
öt sebbõl vérzik,
lõtték, kalapálták,
tudom eljön hozzám mégis.
Másnap reggel a bíró, vádként mondja:
Mindent mi adtunk!
Ítélete egyszerû :
a sárba belefullasztunk!
Fejedet lenyomják mondja
Kiálthatsz : miért?!
De ki jön utánad holnap?
Ki halni, s szeretni kész.

LESZ EGY KÉZ, KINEK KEZÉBEN PECSÉT.

Az újságok majd
szalagcímekben hozzák,
„És mégis mozog a Föld
de, merre, nem írják.
Véres kosarakban
hozzák a fejeket,
és táncolnak majd sokan,
kiket a rendszer éltetett.

Vér és sötétség.
Kavicsok dübörögnek homlokomon,
fekete ruhában, fekete rémek,
botokkal ütik a gondolatom.
Felsöprik a városom,
de ott marad a szemét, s egy tábla:
Jön valaki holnap,
ki halni, s szeretni kész.

LESZ EGY KÉZ, KINEK KEZÉBEN PECSÉT.

De születnek majd gyerekek,
kik Napot rajzolnak az égre,
kik tudják, hogy hívják õket
Erdélyben és Dél vidéken.
Jönnek majd énekmondók,
jönnek a büszke bárdok,
jönnek bátor fiúk,
és jönnek szülni a lányok.
LESZ EGY KÉZ, KINEK KEZÉBEN PECSÉT.

S a kavicsok betört homlokomon,
hegyekké nõnek,
a halálraítélt visszatér,
mert dolga van a jövõben.
Lesz egy fekete asztal,
papír, ceruza, s szemedbe éles fény.
Kérik írjam le: ki jön majd holnap,
ki halni, szeretni kész!
LESZ EGY KÉZ, KINEK KEZÉBEN PECSÉT.

Átszakadt a gát, a víz sodor.
Az áradás maga az élet.
Követ kötnek nyakamra, húzzon le a mélybe.
Borítják rám a földet, pedig még élek,
s lenne egy mondatom a zsarnokságról, lenne egy mondat, mi éltet!
Csókolom, kik utánunk jönnek, ha lesz emberi élet!