Hernádi Judit - Kábítja az ember

Kábítja az ember a maga emberét,
Hogy a másik belekábul, az benne a szép.
Embernek az ember magát odaadni kész.
Mert az ember mindig borzongás,
Az ember mindig borzongásra kész.

Elég csak a hangod, elég hogyha szólsz,
Bennem máris minden- minden neked válaszol.
Bennem máris minden- minden csak Neked felel,
Mert egy érthetetlen borzongás,
Az a mérhetetlen borzongás fog el.

Az ember kábítja a maga emberét,
S hogy az belekábúl, az benne a szép.
AZ ember belekábúl az benne a szép,
Ha már ezzel így van, könnyen adja mindenét.
Kérlek! Szédíts- szédíts engem mindörökre el,
Kell egy érthetetlen borzongás,
De a mérhetetlen borzongás is kell.

Az ember kábítja a maga emberét,
S hogy az belekábúl, az benne a szép.
Az ember kábítja a maga emberét,
S hogy az belekábúl, az benne a szép.
Elég, ha rám nézel, az benne a szép,
És az ember Neked adná máris mindenét.

Mert mindenki kábítja a maga emberét,
Mert az érthetetlen borzongás,
Az az érthetelen borzongás,
Az a mérhetetlen borzongás,
Az az eszeveszett, ájúlt borzongás a szép.
A borzongás a szép,
A borzongás a szép!