Bobakrome - Élj a zöldel!

A föld, ahol áll a láb. Mert vár a vágy. Öl az ido. Az élet mégis kino.
Ki jut a fényre. Nem sír a holt. Az élo vidám.
Az irány világítja az utat. Energia kell, kutat. A súlyos tudat lezuhanhat másba.
Ami nem hiányzik, az már van. De foleg az kell, ami nincs.
Tenger, óceán, fu, béke, szuz, fény, sok élo ritka kincs.
Várom, ami nem jön. Ez rossz. De elmúlik.
Kicsin sokszor, sok múlik. Iszok. vizet?
A színeket. Hallgatok. Várom az átfordulást.
Hogy újra higgyek. A világban.
A helyes irányban. Vagy vissza a fák közé.
A patakok mellé. Ahol az igazság olyan édes.
Mint a csillogó jég a mézben. Mint a véred.
Magasan a napról jut le a faktor.
Ami, csak akkor kímél meg, ha jó a csere a földel.
Ezért ne öld el. Az ereklyét ne törd el. Élj a zölddel

ÉLJ A ZÖLDDEL!ÉLJ A ZÖLDDEL!ÉLJ A ZÖLDDEL!ÉLJ A ZÖLDDEL!
Kihez beszélek már? Mond meg nekem.

Vissza térni a zöldbe, oda!
Ez minden inteligens állat otthona.

Rosszemberek! Mit akartok még?
Közösülni saját magatokkal?
Szegények nektek meg semmitek sem marad.
Nevezzétek meg a rosszakat.
Elpusztulsz? Vagy élsz a zölddel, mondjad...

Csak dobd a földbe a magot.
Várj! Kapod a választ.
Kino. A föld életet áraszt
Ez nem elég támasz neked
Akkor Te nem is létezel lehet
Csak alakulsz, mint egy kavics.
De az is maradsz, úgyhogy lazíts
Ha megtalálog magad kacsints fel az égre.
Hogy kösz az életet! Értem végre.
A létem a térben. A tér az idoben.
Az élet az életen át.
Nincs semmi, amit ne kellene tisztelnem.
Nincs semmi, ami többet érne annál,
ami még van.

ÉLJ A ZÖLDDEL!ÉLJ A ZÖLDDEL!ÉLJ A ZÖLDDEL!ÉLJ A ZÖLDDEL!
Kihez beszélek már? Mond meg nekem.