Söralátét - Intro (Bolond elme)

Üdvözlöm a mélyen tisztelt publikumot, amelyet most kérve kéretik, hallgassák meg e bolond elme felgyülemlett gondolatait!
E mellett kísérve játszanak hasonló, műveltebb zenész cimborák, és a történetek kikerekedésével táncos ricsajjal véleményezzék a jelenkor nagy problémáját!
Amely elborítja világunk nagy részét, s felzabál minden olyan értelmét, amely értelmet nyert.
Mind megtéve a magunkét, színpadon e társadalmi dramaturgiát előadó… Söralátét!

Bolond elme, közhelyre ítélve,
Égeti számat a szavak íze.
Talán így megértve azt, hogy
Mit ért szíve és esze!

Én köpök rátok, az igazságra,
A nagy világra, a politikára,
Minden burzsuj nyomorára,
Amíg éltek!

A kialakított értékrendre,
A normálisnak vélt életre,
A létre, a nagy önszeretetre!
Legyen végetek!

Szarok a Magyar államra,
A demagóg politikájára,
Az önző buta fattyúkra,
Kik egy népet bitorolnak!

A nagy nemzeti felfogásra,
A nagy szavak forgatójára,
A mindenkori kormányra,
Még merem mondani, gyűlöllek!

Mert volt egy álmom, de minek?
Nincsenek hozzá emberek.
Nincsen hozzá már élet.
Nincs hozzá már elmélet!

Nem vagy jobb a senkinél,
A senki már rég nem él.
Hülye patkányok a kamrában,
elvesznek, ha nem is kell kenyér!

Elvesznek, ha nem is kell!
Elvesznek, ha nem is kell!
Elvesznek, ha nem is kell!
Elvesznek, ha nem is kell!