Vavra Bence - Szótlanság

Megvakítasz, mégis látom, a néma csend
Szép lassan mellénk dől az ágyon
Nézzük szótlanul, hogy a múlt falába zárt
Emlékeink megfakulnak, és csak nő a távolság

Nem haragszom, csak azt bánom, hogy
Túl messze sodródtunk, és véget ért az álom
Hiába tartom mindig észben, ha itt maradsz
A tegnap ajtóján már túl nehéz kilépnem

Mert senki nem szólt rám
Hogy te voltál minden hibám
De még, de még
Hányszor kell még végignéznem
Ahogy elmúlunk kéz a kézben?
Ha ég, hadd égjen porig minden!

Kár, hogy senki nem szólt rám
Hogy te voltál minden hibám
De még, de még
Még egy percet adhatnál
Még egyszer becsaphatnál
Ha ég, ha ég hadd égjen porig minden!

Te sem mozdulsz, én sem lépek, csak a
Remény él, hogy egyszer vége lesz a télnek
Kihűlt karjaidban lassan árad szét a hazug
Pillantások mérge, és már vonz a távollét

Mert senki nem szólt rám
Hogy te voltál minden hibám
De még, de még
Hányszor kell még végignéznem
Ahogy elmúlunk kéz a kézben?
Ha ég, hadd égjen porig minden!

Kár, hogy senki nem szólt rám
Hogy te voltál minden hibám
De még, de még
Még egy percet adhatnál
Még egyszer becsaphatnál
Ha ég, ha ég hadd égjen porig minden!

Rám zuhant sok szó
Amit mondhatnék még
Amit mondhatnék még
De nincs már értelme így
Elmúltunk rég
Hadd égjen porig minden!

Kár, hogy senki nem szólt rám
Hogy te voltál minden hibám
De még, de még
Még egy percet adhatnál
Még egyszer becsaphatnál
Ha ég, hadd égjen porig minden!