Szekér Gergő - Madár, repülj!

Madár, repülj, hova szél hívogat
Madár, repülj, hol a szív simogat
Madár, fütyülj szép verseket
Annak, aki elfeledett

Kinek léte az élet, minek kérte, hogy éljek?
Talán elveszi mindazt, mit rám mértek az évek
Aztán elmentél, mégis veled felednék én is
Hogy ne legyen ez más, mint egy múló hipotézis

Dörgött az ég, veled az eső
Lágy, puha rejteket ád
Ismerted mindenem, jó volt
Így nélküled minden hang fáj

Madár, repülj, hova szél hívogat
Madár, repülj, hol a szív simogat
Madár, fütyülj szép verseket
Annak, aki elfeledett

Nyílott virág ez év tavaszán
Súgta felém, hogy elmégy igazán
Találj hazát, s a bánat lepereg
Ha már veled nem lehetek

Volt a mezőn egy kismadár, úgy táncolt, hogy
Szemembe könny szökött, s lemosta bánatom
Mert úgy nézett rám, minthogyha nagyfiát vigyázná
És aztán megpihent vállamon

Jön az eső, távolról énekel
Tovarepült, mi lesz az élettel?
Megpihen, és reád vár
Menj el már, szállj!

Madár, repülj, hova szél hívogat
Madár, repülj, hol a szív simogat
Madár, fütyülj szép verseket
Annak, aki elfeledett

Nyílott virág ez év tavaszán
Súgta felém, hogy elmégy igazán
Találj hazát, s a bánat lepereg
Ha már veled nem lehetek

Találj hazát, s a bánat lepereg
Mert veled sem mehetek