ÉSTE - Napfogyatkozás

Fogynak napjaink
Így múlnak el az évek
Gyermekkorunk hamar véget ért
De játsszunk ugyanúgy
Néha össze is veszünk
Azt se tudjuk pontosan miért

A megfakult rutin
Egy szürke lepedő
Eltakar megint a félhomály
Ha lopva odaint
A szél dalolja kint
Ablakon kacsint a Holdsugár

Ez csak Napfogyatkozás
Kicsit minden elborul
Aztán sütni fog megint
Ne félj
Ez csak Napfogyatkozás
És ha végre elvonul
Úgy ragyoghat ránk
Az a fény az a fény

Árnyak imbolyognak
A sötétben, ha félünk
Lábunk alatt ott az ingovány
A szekrényből a szörny
Jól megszokott közöny
Mesekönyvét nem olvassa már

Ha lopva odaint
A szél dalolja kint
Ablakon kacsint a Holdsugár
A megfakult rutin
Mint szürke lepedő
Eltakar megint a félhomály

Ez csak Napfogyatkozás
Kicsit minden elborul
Aztán sütni fog megint
Ne félj
Ez csak Napfogyatkozás
És ha végre elvonul
Úgy ragyoghat ránk
Az a fény az a fény

Ez csak Napfogyatkozás
Kicsit minden elborul
Aztán sütni fog megint
Ne félj
Ez csak Napfogyatkozás
És ha végre elvonul
Úgy ragyoghat ránk
Az a fény az a fény

A játék véget ér
Mára mind aludni tér
Lesz-e holnap magam sem tudom
De addig itt vagyok
S ha holnap meghalok
Büntetőmet mind magam rúgom