Rajzfilm slágerek - Apróláb - Ne is lásd

Migo: Hűű, ez meg micsoda?
Kőőrző: Tudod Migo…

A sűrű felhők alatt, lent volt a hazánk,
Ott éltünk békességben, boldogan,
Míg nem találtak ránk, az aprók,
És aztán csak a vért látom,
Mert akkor elkezdődött ott egy rémálom.

Az aprónép, mely magát nagyra tartja,
A nevük ember, egy embertelen fajta.
Mi nem adtunk sosem rá, semmiféle okot,
De ők hozták a dárdát, s a villámszóró botot.

Még ők neveztek, még ők minket szörnyeknek,
És üldöztek, vadásztak ránk, százszámra öltek meg.
Nem maradt más, csak a belátás,
Hogy lent már, ami vár, az a végső pusztulás.

Igen messzi csúcsra menekültünk fel,
Hiszen tudtuk, hogy aprólábnak túl zord ez a hely.
És lett egy kőre írt kép, hogy tudja a nép,
Azt kell hinni, hogy mindig a hegycsúcson élt.

A hegyünk egy sziget, mely úszva lebeg a felhők közt,
A mítoszunk ez és lett még sok-sok kő, sok útmutatás.
Hiszen belátható, nem véd meg semmi más,
Mert a nem tudás erőd, a kövek őrszemek,
Nem jut át rajtuk az emberszörnyeteg.

(El ne mondd, el ne mondd, el ne moondd!)
(El ne mondd, el ne mondd!)
Kőőrző: A titkot mélyre ásd.
(El ne mondd, el ne mondd, el ne moondd!)
(Szemed hunyd be, hogy ne is lááásd, ne is lásd!)
(El ne mondd, el ne mondd, el ne moondd!)
(El ne mondd, el ne mondd!)
Kőőrző: Nem tehetünk mást.
(El ne mondd, el ne mondd, el ne moondd!)
(Szemed hunyd be, hogy ne is lááásd, ne is lásd!)

Migo: De hát az én aprólábam nem ilyen!
Kőőrző: Ezek mind ilyenek. Mondd csak, mikor meglátott, tárt karokkal fogadott? Nem törődnek ők velünk, nem törődnek senki mással, csak magukkal.
Így hát ezt kell tennünk nekünk is, ha azt akarjuk, hogy legyen jövőnk.
Migo: A felhők alatt vagyunk!
Kőőrző: Nézd csak meg jobban, a látszat csal.
Migo: Ezek nem felhők, ez gőz!
Kőőrző: A kövek működnek.
Migo: A kövek?

Minden munka csak, hogy értsd, mit fent végez a nép,
Ahhoz kell, hogy forogjon e hatalmas gép.
Mely gomolygó gőzével, azt éri el,
Hogy senki ne lásson fentről le és lentről se fel, és ez kell.
Mert hiába a sok jeti, kit megöltek,
A félelem erős, a kíváncsiság erősebb.

(El ne mondd, el ne mondd, el ne moondd!)
Migo: Tehát, akkor egyetlen kő sem mond igazat, mind hazudnak?
(El ne mondd, el ne mondd! Ne is láásd!)
Kőőrző: Kegyes hazugságok, megvédenek minket.
(El ne mondd, el ne mondd, el ne moondd!)

Migo: Az igazság mindig jobb!
Kőőrző: Úgy gondolod?

Így ifjan gyorsan ítélsz, szádból röppen könnyű szó,
És vallod még, ami rossz, rossz, jó az, ami jó.
De tudd meg balga ifjú, arra tanít majd az élet,
Hogy rossz vagy jó, az csak attól függ, hogy honnan nézed.

Kőőrző: Hát mondd meg kereken Migo, félted még a néped?
Migo: Igen!
Kőőrző: Akkor hirdesd, hogy lent senki sem élhet, s bárki másban téved.
És mondd az ádáz ellenségnek nyitnál-e kaput?
Migo: Nem!
Kőőrző: Akkor tarts titkot és azzal védd a falut!

Kőőrző: Életek forognak kockán. Az apádé, a barátaidé, Meechee-é.
(Meechee: Jól van, figyelj! Tudni akarok mindent, amit csak lehet rólad és a világodról!)
Kőőrző: Meeche kíváncsi, és aki kíváncsi, az hamar megöletik, fiam.
Migo: De hát akkor mit csináljak?
Kőőrző: Mondd, hogy nem mondtál igazat az aprólábról.
Migo: De hát a saját szemükkel látták, nem fognak hinni nekem.
Kőőrző: El se hinnéd, mi mindent elhisznek.
Azt mondod, a tudás hatalom, Migo?
(El ne mondd, el ne mondd, el ne moondd!)
(El ne mondd, el ne mondd!)
Kőőrző: A kérdés az…
(El ne mondd, el ne mondd, el ne moondd!)
Kőőrző: Mihez kezdesz azzal a hatalommal?