Lovasi András - Féreg

Élnek tőlem távol bátor álmok
És közelemben guggolnak kicsi
Fehér szőrű lebénult bárányok
Minden éjjel az egyiket elviszi
Egy álmaimban járó ordas farkas
Csak ez még annál is nagyobb
Amit a mélyebb bugyraidban tartasz
A bárányok is, én is hallgatok

És most megint jön majd az éj
És már csak három bárány él
Közelebb húzódnak hozzám
És már jön is a toportyánféreg

Sokan jöttek nemzetközi vadászok
Világbajnok is volt kettő talán
Lőttek mindent, tényleg nagy tanárok
De hajnalra eltűnt mindahány
Élnek tőlem távol bátor álmok
És közelemben guggolnak kicsi
Fényes szőrű lebénult bárányok
A farkas az egyiket mindig elviszi

Amikor eljön majd az éj
És már csak két kis bárány él
Közelebb húzódnak hozzám
És már jön is a toportyánféreg

Végül aztán kiálltam az útra
Kezemben egy formás kődarab
Az árnyékomba bújt az egy szem birka
És láttuk jönni a farkast a hold alatt
Próbáltam a kezem ráemelni
Csak álltam dermedten, mint egy bálvány
Kérdeznéd: mért nem tudnék felelni
Csak nézett rám szegény egy szem bárány

És most megint jön majd az éj
Ölemben két nagy üres tenyér
Aztán megfogom a követ
Célzok egy tükörre és most meg
És aztán jön majd sok-sok éj
Nem lesznek bárányok csak a szél
Bújik a kabátom alá és ott
Lesznek az éhes farkasok (féreg)